Hiszem,hogy az életben nincsenek kudarcok,csak sok-sok lecke amiből tanulnunk kell.Mindenki hibázik és ezekből tanulunk remélhetőleg.
Mindig sokat nevetek,szerintem az a nap,amikor nem nevetek kárba veszett.
Igyekszem nem megítélni az embereket,hasznosan elfoglalni magam,a barátaimmal nevetgélni,táncolni,fotózni és még nagyon sok olyan dolgot,ami megteremti a belső harmóniámat.
Reggel felkelve mindig várom az újabb csodát,amit általában meg is találok:egy mosolyban,egy ölelésben,egy tekintetben….
Néha nevetnek rajtam,mert nem olyan vagyok,mint Ők,de nem is akarok olyan lenni!Különc lennék?Talán…
Talán minden okkal történik,sokat filózok rajta.Néha talán túl sokat is.
Reggel agyalok,kihúzom a kis Osho kártyáimat,megiszom a forró kávémat (valami szenvedélyem legyen már nekem is: imádom a kávé ízét).Ilyenkor van a medi-óra,amikor csak meditálás meg egy kis filózás van.S csak eztán kezdődik a napom.
Néha elveszettnek érzem magam,de aztán van egy pont,amikor megint magamra lelek.
Szeretem a szivárványt és az esőt is,ami azt megelőzi.Szeretem a napfényt és a homokot a lábujjaim között,a tenger sós ízét,a zene ütemes lüktetését,a táncot (erről később bővebben )
“A lehetetlen csupán egy szó amivel azok a kis emberek dobálóznak, akiknek könnyebb egy hétköznapi világban élni mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra!”
Kezdet
2010 július 28. | Szerző: Noci
Hiszem,hogy az életben nincsenek kudarcok,csak sok-sok lecke amiből tanulnunk kell.Mindenki hibázik és ezekből tanulunk remélhetőleg.
Mindig sokat nevetek,szerintem az a nap,amikor nem nevetek kárba veszett.
Igyekszem nem megítélni az embereket,hasznosan elfoglalni magam,a barátaimmal nevetgélni,táncolni,fotózni és még nagyon sok olyan dolgot,ami megteremti a belső harmóniámat.
Reggel felkelve mindig várom az újabb csodát,amit általában meg is találok:egy mosolyban,egy ölelésben,egy tekintetben….
Néha nevetnek rajtam,mert nem olyan vagyok,mint Ők,de nem is akarok olyan lenni!Különc lennék?Talán…
Talán minden okkal történik,sokat filózok rajta.Néha talán túl sokat is.
Reggel agyalok,kihúzom a kis Osho kártyáimat,megiszom a forró kávémat (valami szenvedélyem legyen már nekem is: imádom a kávé ízét).Ilyenkor van a medi-óra,amikor csak meditálás meg egy kis filózás van.S csak eztán kezdődik a napom.
Néha elveszettnek érzem magam,de aztán van egy pont,amikor megint magamra lelek.
Szeretem a szivárványt és az esőt is,ami azt megelőzi.Szeretem a napfényt és a homokot a lábujjaim között,a tenger sós ízét,a zene ütemes lüktetését,a táncot (erről később bővebben )
“A lehetetlen csupán egy szó amivel azok a kis emberek dobálóznak, akiknek könnyebb egy hétköznapi világban élni mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra!”
Oldal ajánlása emailben
X